Jó döntésnek bizonyult, megrendítő és felemelő előadás volt muzsikusnak, közönségnek egyaránt.
Fekete Zoltán brácsaművész élménybeszámolója az előadás után a Körkép című magazinban:
„NAGYPÉNTEKI MUZSIKA A FALUHÁZBAN
Felemelő és kivételes koncertélményben lehetett részem április 21-én a
biatorbágyi Faluházban. Nem mint hallgató, hanem mint előadó: ugyanis az
Erkel Ferenc Kamarazenakar brácsásaként jegyzem e sorokat. Joseph Haydn: A
Megváltó hét szava a keresztfán c. darabját játszottuk nagyra becsült
zenésztársaimmal. A művet a mester 1787-ben megrendelésre, eredetileg
vonósnégyesre komponálta. A bevezető zene után Krisztus hét utolsó rövid
mondata, a kersztfán kimondott szavai alapján hét tételt komponált a szerző,
melyet egy fergeteges „Földrengés” című tétellel zárt. Előadásunkban, nagy
örömünkre, a mindenki által ismert Szalóczy Pál is közreműködött. Ő olvasta fel
a tételek előtt az utolsó krisztusi szavakat és a későbbi oratórium változatban
elhangzó van Swieten báró által írt csodálatos fohászokat, gondolatokat.
Közhely azt mondani, hogy „amit szavakkal nem tudunk elmondani, ott
kezdődnek a zenei kifejezés lehetőségei”, de ezen az estén valami ilyesmit
élhettünk át. Minden egyes tételt úgy tudtunk kezdeni, hogy ihletet kaptunk az
elhangzott szöveg mélységétől és súlyától: át akartuk adni annak az adott
mondatnak a földön túli üzenetét. Úgy éreztem, sikerült. A nézőtéren is
áhítatos csend uralkodott: mindenki érezte, hogy csoda születik. (A csendet
még a néha földre eső ceruzák zaja sem zavarta meg: a közönség soraiban
ugyanis néhány gyermek a zene ihletésére rajzokat készített, néha egy-egy
ceruza leesett… A végén az elkészült alkotásokat mi is megcsodálhattuk.)
Hogy hogyan lehet a legmélyebb fájdalmat, a szenvedést, az igazságtalanságot,
az együttérzést, a másokról való gondoskodást, a megváltoztathatatlanba való
beletörődést, az Atya akaratába való belesimulást zenében kifejezni? Aki ott
volt a koncerten, átélhette. A színpadon és a nézőtéren egyaránt.
Csak még egy gondolat a végére: Haydn műve a nagypénteki döbbenettel zárul:
nincs tovább. A várva várt Megváltót megfeszítették és meghalt, a Föld is
megrendült eresztékeiben… Milyen jó, hogy mi viszont tudhatjuk, hogy a
történetnek nem itt van vége: hanem három nap múlva eljött a Húsvét. Krisztus
feltámadt. Valóban feltámadt! Halleluja!”[:]