Hogy legyen valami kis közötök a darabhoz, mikor először meghalljátok. 🙂
II. vonósnégyes
A komponálás során azt kellett eldöntenem, hogy milyen elvárásnak szeretnék megfelelni? Úgy találtam jónak, hogy első a közönség, második a zenész kolléga, harmadik lelkiismeretes munka.
-A hallgatót olyan új zenei élmény érje, amihez nem kell előképzettség, rögtön befogadható, viszont sokadik meghallgatásra is érik meglepetések. Nem kifejezetten a zenészeknek keletkezett ez a darab sem. Az utca emberének szerettem volna ajándékozni egy félórácskát abból, amit szépnek, érdekesnek és jónak gondolok.
-Viszont a darabot játszó zenész kollégáknak olyan hangszerszerű szólamokat jegyeztem le, ami szólókkal és ellenszólamokkal számukra is örömet okoz, sőt találhatnak benne hangszeres kihívásokat is. Nem kíméltem a brácsást sem, naná! 😀
-Végső soron pedig azt akartam, hogy nyugodtan aludjak, amikor kész a partitúra, abból a szempontból, hogy mindent megtettem, a jó és szép zene megszületése érdekében.
Négy tételben gondolkoztam.
- Kis nyüzsgésből nagy akarás, majd egy kósza cselló téma, ami nagyon szeret itt lenni mert sokszor és sokféleképpen jelenik majd meg. Tekintsük ezt bevezetésnek, mert ez után egy karakteres jazz-melódia következik, amit először az első hegedű, majd a brácsa játszik. Újabb ciffer és a kósza csellótéma itt szólóvá alakul, sőt osztinátó lesz belőle, ami egy érdekes játékba torkollik: a cselló témáját a szekund tükörben játsza, majd a prim rákfordításban, végül a brácsa tükör-rák fordításban. Ezt azért így nehéz észrevenni, csak az tűnt fel a hallgatóknak korábban, hogy valami van… 🙂 A kissé kaotikusnak gondolt, de végülis szépen hangzó zenét többszor “megmoduláltajuk”, hogy végül megérkezzen a hegy tetejére. “H” betű. Most jön egy kis gyerekmondókaszerű zene. Ennek a résznek egy nagyon izgalmas “modulációs-algoritmust” találtam ki, (ha érdekel elküldöm neked) majd a visszatérésbe csendesülve a prímben mégegyszer meghallgatjuk azt a bizonyos kósza csellótémát tükör-rák fordításban bőséggel augmentálva fenn az égben és éteri halkan. Nem lennék “Bolyki Brother”, ha nem durranna el a tétel vége. Eldurran. 😀
- Az égből kapott szép dallammal indul a lassú tétel, persze a brácsa …szólóban. 🙂 Ehhez a dalocskához mindig egy zenei záradék is társul, nekem valamiért J. Haydn-ről jutott eszembe ez a megoldás. A tétel arról szól, hogy minden hangszeres eljátsza ezt a gyönyörűséget, a többiek pedig így-úgy hozzáteszik a magukét. Lehet, hogy variációs tétel, de inkább azt akartam, hogy mindenki eljátszhassa a dalt. Szeretem nézni Orsiék arcát, ahogyan muzsikává alakul a lelkükben ez a néhány egyszerű gombóc a kottában. Az első vonósnégyeshez hasonlóan ezt a dalt is felteszem szövegezésre! Kottáját itt találjátok felül. “Szó”-val kezdődik! 🙂
- Kínai menüettnek nevezem, de nem biztos, hogy az! 😀 Pentaton játék az idővel. 4/4-ben indul, majd jön a walzer (3/4) és 2/4-ben is megszólal, miközben a primárius lehegedüli a csillagokat is az égről. (Persze ezt csak szimbólikusan mondom) 🙂 A középrész a csellónak szánt virtuóz pengetés amin sokat kísérleteztem, végül Andris (Kaszanyitzky András) tényleg virtuózzá tette. Peti állandóan azzal jön, hogy filmzene amit csinálunk, és minden kis dallamocskámat valami kultikus filmzenéhez hasonlítja. Én egyáltalán nem vagyok “kultikusfilmzenerajongó”, de ez a részlet valóban olyan, mintha a főhős elrepülne és még kicsit cigi szaga is van, pedig azt aztán végképp ne… Egy kis szekund-brácsa dallam után jön a walzer megint. Mondom, hogy kínai menüett! 🙂
- Zajongással indul a tétel, a hosszú bevezető után pedig tényleg könnyűzenei hangulat lesz. A partitúrában van egy 5/8-os ütem, amit ötször kell megismételni! 🙂 Ebben a tételben állítottam emléket annak a “beteg” kakasnak, aki a komponálás idején hajnali kettőkor kezdett kukorékolni valahol a közelben. Kb egy héten kersztül ezzel ébresztett. Ráadásul nem is tanulta meg a szólamát rendesen…! 😀 Mindenesetre főtémának jó lesz -gondoltam- és tulajdonképpen egy falusi állatkert lett a tétel. Van benne tehát sok kakas, egy kis macska meg hápikacsa, némi röfi és a végén egy nagy lovacskázás. A visszatérés pedig a szokásos, hogy ne csak egyszer halljátok a fő dallamot.
Szerintem szeretni fogjátok! Minden jó kérdésre örömmel válaszolok.