Zeneszerzői munkássága kezdetén jár, hiszen negyvenöt évesen kezdett komolyan foglalkozni a komponálással.
Sokszínű érdeklődésű zenész, aki zongorázni és hegedűlni is tanult de eddigi koncertjein játszott trombitán, klasszikus és e-gitáron, basszusgitáron és billentyűs hangszereken, a 17 húros baryton játékát az amerikai közönség hallgatta, altgambán Bécsben és Olaszországban, barokkhegedűn Svájcban, cselesztán Japánban, barokk brácsán, modern brácsán és énekhangjával pedig világszerte muzsikált.
Játszott és koncertezett szólistaként, sokféle kamarafelállásban, vonós trióban, nemzetközi versenydíjas vonósnégyesben, gamba consortban, kamarazenekarban, kamara és vegyeskórusban, nemzetközi versenygyőztes acapella együttesben, popzenekarban és szimfónikus zenekarban.
A komponálást nem az iskolapadban hanem a próbatermekben és színpadon tanulja.
Az európai klasszikus zeneirodalom szinte minden területén érik mély benyomások, melyek a zene folyamatos továbbgondolására késztetik.
Zeneszerzői alapvetése: Amíg nem írtak meg minden jó zenét, addig érdemes dolgozni.
Darabjai könnyen befogadható kompozíciók, olyan zenei eszközök használatával, melyet a XXI. sz-i hallgató előképzettség nélkül is megért és tud viszonyulni hozzájuk. A zenei nyelvezetében és formai eszköztárában a könnyűzenei és a klasszikus zenei elemek keverednek tudatosan.
Célja, hogy a műveit előadó művészek és a hallgató közönség is örömét lelje a zenéiben.
A “banduk” (b) zenei műjegyzéke, mely daloktól a szimfónikus darabokig sokmindent tartalmaz, az 50. felé közelít.
SDG